0 termék
A kosarad üres!
Termék frissítés
Kuponkód
hozzáad
AJAX loader
Coupon code invalid! Please re-enter!
pénztár

A testvérféltékenység

Értékelés:
(0 szavazat)
A kétgyerekes családokban általában nehezen kerülhető el a testvérek közötti féltékenység. Ennek hőfoka, tartóssága, a gyerekek közötti kapcsolat alakulása azonban döntő mértékben a szülők magatartásától függ. Próbáljuk most meg – az előző fejezet gondolatait felhasználva – összefoglalni a szülői teendőket.

1. Nincs két egyforma gyerek, ezért nem lehet őket egyformán szeretni sem! Az „egyformán” szót az olvasónak módhatározóként kell értelmeznie, tehát nem a szeretet mennyiségére, hanem a szeretet stílusára, megnyilvánulási formáira vonatkozik. Vannak gyerekek, akik azt szeretik, ha anyu esténkét hozzájuk bújik, és a hátukat vakargatja, mások viszont nem az összebújást, hanem az esti meséket részesítik előnyben. A szülőnek nem szabad elfelejtenie, hogy mindkét gyermeke önálló személyiség, vagyis a testvérek nincsenek összenőve, mint a sziámi ikrek. A szülő akkor jár el helyesen, ha gyermekei vérmérsékletéhez, egyéni szükségleteihez szabja bánásmódját, és nem tesz erőszakot a kapcsolaton valami igazságosnak vélt egyenlősdi kedvéért.

2. Soha ne teremtsünk mesterséges látszatbékét a testvérek között, és ne hajtogassunk olyan szólamokat, hogy a testvéreknek feltétlenül szeretniük kell egymást. Amikor a gyerekek, akik éppen telve vannak indulattal egymás iránt, anyu villámló tekintetétől motiválva engedelmesen megpuszilják egymást, valójában mindegyik egy kanál vízben fojtaná meg a másikat. A kikényszeríttet kibékülés konzerválja az ellenérzéseket, és képmutatásra tanít!



3. Lehetőleg ne avatkozzunk be a gyerekek összetűzésébe, engedjük az indulatokat szabadon áramlani – csupán a verekedést igyekezzünk meggátolni (a csonttörés tilos!). A gyerekek haragja ugyanis olyan, mint a nyári vihar: villámlik, mennydörög, de perceken belül újra kisüt a Nap.

4. Soha ne vállalkozzunk detektívmunkára, azaz: amikor a gyerekek egymás szavába vágva panaszkodnak egymásra, ne próbáljuk meg hosszas oknyomozással kideríteni, hogy valójában melyikük a hibás. Ez ugyanis lehetetlen, mert ők nemcsak hangoztatják, de mélyen hisznek is saját ártatlanságukban, és így – bármelyikül javára dönt is a szülő – a másik feltétlenül megsértődik, és úgy érzi, igazságtalanság történt.

5. Amikor a vihar elült és a gyerekszobában már béke honol, a szülőnek nem árt leülnie a gyerekekkel a történtek megbeszélésére. Természetesen ilyenkor sem a felelőst kell keresni, inkább a hasonló helyzetek egyezségen alapuló, villámok nélküli megoldásának módjait. Mindamellett ez csak akkor lehetséges, ha már a kisebbik testvér is – legalább – óvodáskorú.

6. Úgy tapasztalom, nagyon sok kétgyerekes szülő erőlteti meggondolatlanul, hogy gyerekeinek minden élménye közös élmény, minden programja közös program legyen. Ebből elég gyakran következik az, hogy az idősebb testvér számára a fiatalabb lassanként elviselhetetlen nyűggé válik: nem mehet kirándulni, moziba, barátai, kortársai társaságába csak akkor, ha a kicsit is magával viszi, és egyszer csak észreveszi, hogy osztálytársai, barátai nem szívesen járnak hozzá, mert testvére akaratosságával, szeszélyességével, ügyetlenségével elrontja legjobb játékaikat is.

Forrás: Ideál életmódmagazin

További információk

  • Oszd meg másokkal: {itpsharepoint}
Megjelent: 575 alkalommal Utoljára frissítve: péntek, 10 augusztus 2012 08:57

Celsus termékek

Várj egy kicsit! Gondold végig: