0 termék
A kosarad üres!
Termék frissítés
Kuponkód
hozzáad
AJAX loader
Coupon code invalid! Please re-enter!
pénztár

A szomszéd nője

Értékelés:
(0 szavazat)
Miért jobb mindig a másiké? Nem akarom megoldani azt a társadalmi helyzetet, miszerint a promiszkuitás, azaz a gyakori partnercsere mennyire elterjedt, és a hűség mintha kiment volna a divatból, csak – magamhoz híven – elemzem. Az viszont bizonyos, hogy nagyon sok párkapcsolat megy tönkre miatta, és az emberek nem tanulnak mások kárából.
Még mindig nem egyforma a nők és a férfiak ez irányú megítélése. A férfiak teljesen természetesen beszélnek kalandjaikról, nőügyeikről, s pajzán összekacsintásokkal jelzik cinkosságukat. Az ilyen férfiakra – még a nők is! – csak azt mondják, hogy huncut ember, vagy jó pasi. Ha a nők mesélnek kalandjaikról, szexuális tapasztalataikról, sokszor – még női társaságban is – az a vélemény, hogy az egy k… lehet… Hogy van ez?

Állítólag egyenjogúság van
Persze csak állítólag. Mert szerintem nincs és nem is volt, és nem is lenne helyes. Viszont szinte természetes elvárássá vált, hogy már az első randevún legalább az egyik fél rendelkezzen tapasztalatokkal. Ma már az sem baj, ha a nő az, mégis hamarabb minősítik laza erkölcsűnek, mint a férfit. Már természetesnek számít a mondat: „a barátnőmnek nincs orgazmusa, de még mással sem volt”. Mintha vigasztalólag hatna.

Unalmas egyhangúság mindig ugyanazzal
Sokszor elhangzik a házasok vagy tartós párkapcsolatban együtt élők szájából, hogy bizony egy idő után unalmassá válik a szex. Ugyanazok a mozdulatok, gesztusok, ugyanaz a sóhaj, mintha megírt koreográfiája lenne az egésznek. Ráadásul ugyanabban az ágyban, szobában, ugyanazon időpontban. Ha így van, akkor tényleg unalmas lehet! Ilyenkor aztán csökken a libidó, ritkábbak lesznek az együttlétek, elnémul a pár, keveset beszélgetés, és lassan nem érzi magát eléggé nőnek a nő, férfinak a férfi; s talán éppen azért kacsingat félre, mert meg akar győződni róla, hogy mégis sikeres, csábító is tud lenni.
Pedig nem törvényszerű, hogy a párkapcsolatok szexe rutinná váljon és megkopjon! Mindig lehet, sőt kell is gondoskodni a változatosságról, s ezt nem feltétlenül a partnerváltás jelenti! Ez a legegyszerűbb, de a legkockázatosabb. Mégis sokan meglépik hiúságból, butaságból, gyengeségből, mert nem bírnak ellenállni annak a kísértésnek, ami nap, mint nap körülveszi őket, pl. a munkahelyen.

A másik partner jobb, szebb, érdekesebb?
Lehet! De meddig? Nem gondolnak arra a félrelépők, hogy ez az új partner is idővel ugyanolyan rutinosan unalmas lesz? Pedig az lesz! Az újdonság varázsa elmúlik, s megint ugyanaz a mozdulat lesz, ugyanaz a koreográfia – csak más a koreográfus. Ezek szerint mindig váltani kell? Nem érdemes! Az ilyen lépések arra vallanak, hogy a gyakran félrelépő nem jó pasi vagy jó nő, hanem felettébb hiú, s a szex minőségében is inkább silány, hiszen könnyű másnál bizonyítani. Az otthoni bizonyítás és a hazai érdekesség megteremtése lenne az igazi művészet.

A hazug ember és a sánta kutya esete
A kitekingetők mindig azt hiszik, hogy a titkuk megmarad, pedig előbb vagy utóbb mindig minden kiderül. Az pedig a megcsalt félnek nagyon fáj, összetöri a partnere szívét-lelkét, s megszűnik a bizalom. Jobb esetben csak egy időre, rosszabb esetben örökre. Ilyenkor a félrelépő azt kívánja, hogy bárcsak a társának is akadna valaki, hogy amögé bújva ő léphessen, de ilyenkor a másik nincs olyan állapotban, hogy félrelépjen! De ha máskor teszi, akkor ugyanúgy fáj, ha nem jobban!

Vádak a megcsalt iránt
Valahogy mindig ugyanúgy alakulnak a dolgok: a csaló meg akarja magyarázni magának, a külvilágnak, hogy lépése indokolt. Ezért aztán koholt vádakkal illeti a magára maradt felet, s önigazolásként a valós hibákat felnagyítja, sokszor nem létezőket keresve. Olykor ezeket a partnere fejéhez vágja, de az új partnernek mindig, minden esetben panaszkodik – s ez teljesen érthető. Hiszen nem mondhatja azt, hogy: „Édesem! Én nagyon szeretem a feleségemet, jó asszony és jó az ágyban is, de ha megengeded, téged is szeretnélek megkefélgetni, mert változatosságra vágyom!” Ez talán őszinte lenne, de ki állna kötélnek? Nem akarok sem pálcát törni, sem igazságot osztani. Ez nem az én dolgom. Mindenki az esetét sajátosnak, egyedinek tartja, és mindig vannak szenvedők. Pedig az események egy korjelenséggel fűszerezett, hajszálpontos forgatókönyv szerint zajlanak!

Nem a megcsaláshoz kell a bátorság, hanem az otthon maradáshoz, a kitartáshoz. Ha pedig ehhez van erő, a kapcsolat mindig jobb lesz, mint előtte!


Forrás: Ideál Életmódmagazin
Megjelent: 1660 alkalommal Utoljára frissítve: csütörtök, 02 augusztus 2012 10:03

Celsus termékek

Várj egy kicsit! Gondold végig:
Weboldalunk az Ön hatékonyabb kiszolgálása érdekében kis azonosítókat, sütiket használ. Ezek a sütik semmilyen személyes információt nem tárolnak Önről, a mi munkánkat segítik. Adatvédelmi tájékoztatónk itt olvasható.

NS strong pop up