0 termék
A kosarad üres!
Termék frissítés
Kuponkód
hozzáad
AJAX loader
Coupon code invalid! Please re-enter!
pénztár

A gyengébbik - tökéletlen(?) - nem görbe tükörben

Értékelés:
(0 szavazat)
A nőiesség alapja sokszor már a megszületéskor meglátszik. Sok leányzó - főleg, ha farfekvéses volt - jócskán széttett lábbal jön a világra, fittyet hányva későbbi szégyenlősségére. Nem visszakívánkozik, mint a fiúk, hanem inkább sietnek ki onnan (ezért gyakran a lányok egy-két héttel korábban születnek az előírtnál), hogy bizonyítsák újdonsült nőiességüket, konkuráljanak az anyjukkal, s meghazudtolják azt az örök igazságot, hogy a nők mindig, mindenhonnan késnek.
Hiú apróságok
Míg az óvodáskorú fiúk a férfiasságukkal és fütyijükkel vannak lelkesen elfoglalva, a lányok a hódítást, a becserkészést és a tetszetősségüket gyakorolják. Már kiscsoportban értenek a zsaroláshoz: "Megmutatom, nekem mim van, ha adsz érte valamit" kezdetű mondatokban a prostitúció magját lehet felfedezni. Illegetik-billegetik magukat a fiúk előtt, majd bőgnek, ha jól meghúzzák a hajukat. Belebújnak az anyu tűsarkú cipőjébe, kifestik a szájukat, lakkozzák apró körmeiket, majd sátáni módon becserkészik az apjukat: "Ha felnövök, majd hozzád megyek feleségül, az anyut meg itthon hagyjuk, jó?"
Míg a fiúk hároméves koruk körül kezdenek beszélni, a lányok már kétévesen is folyamatosan beszélnek, hogy életük végéig megtartsák ezt a jó(?) szokásukat. Anyát játszanak és királykisasszonyt, hogy az uralkodás alapfogásait elsajátíthassák. De, ha a kezük a lábuk közé téved, "pfuj!" felkiáltással rácsapnak a kezükre. Nem véletlen Fábry Sándor elköszönő mondata: "Kezeket a paplan fölé!" Az óvodai altatáskor hangzik el a mondat, megelőzendő a dedek nemiségük iránti lelkesedését.

Eminens hárpiák
Az iskoláskor kezdetén a lányok nem bírják értékelni a fiúk feltörekvését és tökéletességi érzését. Ezért aztán az iskolai eminensek felsőbbrendűségi tudatukat élezik, s megállapítják, hogy "a fiúk mind hülyék!", és szigorúan elkülönülten játszanak. Nem a testükkel vannak elfoglalva, hanem rózsaszín habos álmokat szövögetnek a tökéletes férfipalántáról, aki a királykisasszonyok hűséges szolgálójával azonos, s bárgyú kutyaszemekkel lesi az utasításokat. Csoda hát, ha később csalódnak? Nőiességük nem ekkor csúcsosodik ki, de a tévedésük igen. Ekkor indulnak el rossz irányba. A testüket pedig nem élvezkedésre használják, hanem díszítgetik, mert úgy gondolják, hogy így kell felhívni magukra a figyelmet.

Kamaszlány-álmok
Sohasem olyan rossz alvó egy nő, mint kamaszkorában. Lefekszik - mintha aludna -, de inkább ábrándozik, és megteremti élete ideális - sohasem volt és sohasem létező - férfiját, kialakítja saját ideális szépségét, ami valahogy a tükörbe nézve sohasem akar stimmelni. A később jó szexualitásúak ilyenkor fittyet hánynak a lábak közötti tiltásra, s felfedezik a testüket, sokszor mindenfélét bedugdosva oda. Ha nem ijednek meg a nővé válás véres valóságától, akkor feltartóztathatatlanul haladnak előre a vágyak kiélesedése felé, aminek viszont nincs tárgya, csak délibábja, mert a hús-vér fiúk valahogyan sehogyan sem illenek a megalkotott képbe.

Felnőtt-valóság

Az első együttlét sokszor csapásként éri a lányt, mint az első pornófilmélmény. Szétfoszlott a délibáb, helyette beköszönt a sokszor faragatlan valóság. A fájdalom, a vér, a bűntudat, vagy éppen a "kipipálhatjuk ezt is" gondolata. Orgazmushegyeket vár a fiútól, miközben fogalma sincs az orgazmusról. Vagy éppen az a baj, hogy van tapasztalata, de ezt a fiú meg sem közelíti. Zuhanórepülésben, kamikázeként rontanak bele az életbe, a felhők közül a hétköznapi valóságba, az álmokból a testiségbe. Mire belejönnének a dologba, kínlódnak a vágy hiányával, a fogamzásgátlók miatt körmüket lerágják, majd fénykoruk pilleéletű, s máris a gyermekáldás gondjait veszik magukra. Az öröm és bánat kettősségében telnek a fiatal évek, a vágyból gondoskodási vágy lesz, de a célpont nem a férfi, hanem a pici lesz. Ezzel megalapozzák az újbóli párválasztás gondjait, hiszen az elhanyagolt apák más irányban nézelődnek, a nők meg hátránnyal (egy-két gyerek) indulnak a versenyben, s amit elrontottak az első, igazi(nak hitt) férfinél, az harmincas éveikre igazi nőben csúcsosodik ki.

Az igazi nő!
Öntudatos, vággyal teli, formás, de korántsem biztos, hogy nádszálvékony és kislányos. Ehhez érni kell, mint a gyümölcsnek, s rövid ideig tart az édessége, mert ősztől már lehullik, ráncosodik, aszalódik a gyümölcs (is). Ezt tudják is a nők! Ezért ebben az életkorban a legjobb formájukat adják. Esetleges szépséghibáikat szexuális ügyességükkel, forróvérűségükkel korrigálják.

A hanyatlás
Korábban egy negyvenes-ötvenes nő öregedőnek számított. Ma már talán csak túl érett. Küzdenek az öregedéssel, s ők is állandóan fiatalnak akarnak látszani, és bizonyítékul bepasiznak fiatalokkal, hogy újból kiélhessék nőiességük tudatát s rejtett anyai ösztöneiket. Gondoskodni, tanítani, uralkodni szeretnének, amit felismerve a pasik fejvesztve menekülnek. De ha megtalálják az egyenrangúságot, újbóli kivirágzásra képesek. A klimax jön, és mindent elsöpör. Aki küzd ellene, az - legyőzve azt - megélheti a teljes nőiességét, és kéjsóvár lesz, hiszen sokan ebben a korban is párválasztók, míg mások hagyják, hogy az öregedéssel együtt tüzeket okádó sárkányfejeket növesszenek. Az öregedés biztos jele, ha szidják, és kritizálják a fiatal lányokat. Az igazság az, hogy irigyek.

Forrás: Ideál Életmódmagazin

További információk

  • Oszd meg másokkal: {itpsharepoint}
Megjelent: 788 alkalommal Utoljára frissítve: csütörtök, 02 augusztus 2012 10:35

Celsus termékek

Várj egy kicsit! Gondold végig:
Weboldalunk az Ön hatékonyabb kiszolgálása érdekében kis azonosítókat, sütiket használ. Ezek a sütik semmilyen személyes információt nem tárolnak Önről, a mi munkánkat segítik. Adatvédelmi tájékoztatónk itt olvasható.